Bali 2.
Azért végül az első pihenős nap se volt annyira pihenős. Egy kicsit bealudtam a parton, majd mire felébredtem egyszercsak apály volt, de nme kicsi. Kb 4-5 métert csökkent a víz szintje, de leeht, hogy többet is. Felébredve viszonylag könnyen meggyőztem Mucikát, hogy az apályban felszínre került aprómzátonyokra nekünk is át kell menni… Nem mondom, hogy minden turista ott party-zott, de azért voltak ott helyiek, meg néhány nem helyi is. Elsőre nem tűnik kihívásnak, de azért a víz néha trükkös volt, mert voltak apró árkok amiben franzkón pofára lehetett esni. Persze nálam volt a telefon, hogy fotózzak, így megvolt a cél, hogy miért nem akarok elesni.:)
Bejutottunk a zatonyokra, közben láttunk szép halakat, vizi csillagokat, meg néha olyan vizi szörnyeket is amiről mostanáig sem tudjuk mi lehetett, közben a víz tele volt mindenféle vizifűvel, amitől sokszor nem láttuk hova lépünk. A szigeteken fotózkodtunk kicsit. Jó kihívás volt.meg egy kcisit kalandoztunk, nagyon szuper volt. Ma 2 nappal később megint apály, van, de ma már kagylókat gyűjtöttem, Mucika meg maszatott. Nagyon frankó kagylók vannak itt.:) Ma amúgy pihentünk meg olvasgattunk. Reggel megint sikerrült túlzasba vinnem a reggelit, így még most se vagyok éhes (este 8).
Na de a kettő nap között még a kalandos napon kaptunk vacsira ajándék gyümölcstálat, másnap pedig megkezdtük Ketuttal a kirándulást. Keut a helyi sofőrünk. Helyben visz mindenhova, rendes, kedves ember, bár mindenki az. Reggel 8-kor elindultunk a Batur vulkán felé és kb du 2-3 fele oda is értünk. Nem az út nem volt ilyen hosszú… Közben megálltunk egy batikolós helyen, aztán 2 ezüstös helyen, egy fafaragósnál, meg teás fűszeresnél. Nagyon finom teákat ittunk ott, meg kóstoltunk kávét is, de a poo caffet kihagytuk. Remélem mindenki tudja mi az és miért hagytuk ki. 🙂
Volt vásárolgatás rendesen, de sok erdekeset is láttunk. Pl. Az ember azt gondolna, hogy mikor ránéz Bali térkepére, hogy vannak a falvak meg a városok és közben meg bizots vannak, üres vagy művel területek, de nem így van. Lényegében az egész sziget egy nagy település. Ritka az a rész ahol csak 50-100 méterenként vannak házak, azok inkább már a rizsföldes részek, de mindenho, emberek, házak, autók és persze robogók (nagyon-nagyon sok) vannak. Szóval az egész sziget egy nagy település és nem tudod, hogy 10-30 vagy 100 km-t jöttetek…:) érdekes, de nekik ez a normális. Amikor kérdeztem Ketutot neki ez volt a normális é spersze mindig tudta, hogy hol agyunk, de persze ez normális. Mikor este jöttünk vissza akkor biztos voltam benne, hogy már közel vagyunk a szálláshoz, aztán még autóztunk kb 1,5 órát.:)
Napközben megnéztük a Btur vulkánt, gyorsan az ubudi palotát, meg egy templomot, nomeg megálltunk itt-ott ha vlami érdekelt vagy volt egy szép rizsterasz. Nagyon érdekes volt, sokmindent lattunk és mire visszaértünk már csak a szobába akartunk eldőlni. Vettünk sok gyümölcsöt is.
Ja meg itt minden területnek megvan a maga kézműzessége. Pl. Ezüstös, fafaragós, kőfaragós, szövetes, rizsteraszos, gyümölcsös, keramikus stb…
Megtanultuk, hogy itt tényleg más a kultúra. Pl. Ha egy férfi vagy egy nő el akar válni akkor 6 hónapra börtönbe kell mennie, pl ha valaki megcsalja a párját és kiderül akkor irány a dutyi, de lehet, hogy annak is akivel megcsalta. Ha valaki lop és lecsukják akkor nem megy vissza a falujába többet a szégyen miatt. Az autósok és a motorosok nagyon tisztelik egymást és amikor dudálnak egymásra vagy villogtatnak akkor nem azért van mert idegeskednek hanem mert jeleznek, hogy megelőzik a másikat vagy mert jelzik, hogy jönnek mögöttük. Más világ.
A parkolási büntetések meg közlekedési kihágasok büntetését nem is értik lényegében… Parkolni szinte bárhol ha tábla nem tiltja és tundak melletted közlekedni (forgalommal szemben is). A turistáknak mindenki csinálja az utat. Kijössz egy boltból az autóval és irányítgatják a többi autót, hogy várjanak. Itt nincs nyugdíj, az öregeket a fiatalok segítik. A családok teliholdkor és újholdkor összejönnek mert az szent nap. Minden háznak, még a 4 osb lapból összetákoltnak is van egy családi temploma, hogy ott imádkozzanak. Reggelente minden ki áldoz az isteneknek egy apró levélből készített tálban virágot meg apró élelmet és mindenhova kiteszik. Isteni a füstölöjük. 🙂
Alkudozni kötelező. Van ahol ki van írva, hogy fix ár, de ahol számológép van ott nem lehet olyan árat mondani amitől leesik az álluk, de szokásos szabályok szerint meg lehet tervezni a végárat. Az árak azért néhol eléggé elszálltak, főleg ahhoz képest, hogy 4 dollár a napi átlagkereset (ez az alja). Itt amúgy szinte mindenki a turizmusból él. Nagyon sok helyi, kézműves vpbolt van. Ha azt mondom nagyon sok akkor az nem azt helenti, hogy több km-en keresztül ,hanem hogy az egész szigeten az út mellett, kivétel ez alól a rizsföldek. Az állam nem szed adót ezektől a házi boltoktól csak a nagy hotelektől, viszont nem is ad sokmindent, pl. Nincs biztosításuk és nincs nyudíj sem.
A kaják nagyon jók, érdekes ízek vannak, finomak.:)
Ja és tegnap este ez bazinagy gyík szaladt a falon, de Mucika nem volt ott, viszont este a zárt ajtónál és ablaknál beszökött egy apró gyík, Mucika ignorálta és mondta, hogy aludjunk… Ez ázsia.:)
Na ennyi mára, holnap megint egy egésznapos túrára megyünk Ketuttal.