Bali 3.
A tegnapi nap is nagyon kellemes volt. Nem volt annyira durván kalandos, de érdekes. Szóval reggel fel 7kor keltünk, hogy fél 8kor tudjunk indulni kirándulni. Már okos voltam a reggelivel, így nem zabaltam agyig magam. Megint sok helyre bementünk, de most inkább kirándulós volt mintsem vásárlós (az ma délután lesz). Szóval először valahol félúton északnak álltunk meg egy nagy templomnál. Igazából, ha most látnám az első ilyen akkor „esrehasnék”, de már megszokta a szemünk, ezeket a formákat. Azért így is sikerült 30 percet eltoni bennt. Nagyon szépek voltak az adományi oltárok meg a kert is. Itt 1-1 oltárnak akár 11 emelete is lehet, ami jellemzően csak 11 szintnyi tető, e nagyon jól néz kis. Mucikában még volt annyi erő (persze mert ő útközben próbált aludni), hogy még az árnyékost is bejárja, no nem az érdekességek, hanem a hőmérséklet miatt…:)
Ja az ki is maradt, hogy reggel felhőszakadás volt itt. Ugye na akkor most sajnálni kéne magunkat, hogy milyen szar idő lehetett abban a kb 5 percben amíg nem 33 fok volt, hanem 28, de azért kibrtuk. Mondjuk itt a felhőszakadás úgy jött, hogy nézelődtem az erkélyen, majd bejöttem és Mucika szólt, hogy nem is mondtad, hogy szakad az eső…. És szakadt.
Ja még valami. A pálinka rendesen fogy. Még hasmars kapitánnyal nem találkoztunk, de ahol a tiniknek is mindig mondják…”Védekezz!”
Szóval megvolt a reggeli templomtúra, sok virággal. Szép volt. Innen irány még északabbra a rizsteraszok felé. Hihetetlen, hogy mennyi rizsföld van itt. Minden kis zugban van rizs, sőt ha valahol meredek a hegyoldal, akkor oda gyorsan kell egy bazinagy rizsterasz. Sok fényképet csináltunk. Ami jó volt még ezekben, hogy ezek nem turista helyek. Vagy legalábbis voltunk olyannál is.
Ja mégey kitérő. Aki azt gondolná, hogy otthon örült módjára vezetnek a motorosok azoknak tegnap sikerült készítenem egy jó felvételt a balinéz motoros közlekedésről, a motrosok volumenéről és, hogy itt senki nem bassza fel magát a közlekedésen (vagy legalábbis nem úgy, mint otthon).
Szóval rizs-rizs hátán. Megtanultuk a folyamatot, megértettük, hogy van balinéz rizs, meg van sima rizs. Van simapiros-fekete. Láttuk az automata cséplést is. Kostóltunk nyers rizst. Érdekes. Ja a fekete rizs desszertnek számít, mert olyan édes. Nagyon frankó íze van. Aztán az gyik rizsterasznál ebédeltünk. Ketut barátaié az étterem. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy vajon mennyit kaphat egy sofőr az általunk fizetett összegekből. Nem azért mert zavarna, mert ha nekem megéri valami akkor simán kifizetem nem érdekel, hogy itt az dráa vagy sem. Na itt epaz étterembe bizots semmit se kapott…:) Mivel a barátai a helyiek és közel van a szülőfaluja ezért ő ingyen evett, nekünk meg csak annyit mondott, hogy a számlát a végén gyorsan tegyük el, mert kicsit olcsóbban eszünk mint a többiek. Büféebéd, fejenként 1000 Ftért korlátlan fogyasztással. Nem azt mondom, hogy ez itt a legolcsóbb ár, mert Ketut azt monda, hogy ő 1, max 2 dollarért szokot bazinagyokat kajálni utcai kifőzdékben (na az otthoni hasonló 5 csillagosnak tűnik mellette), de azért volt itt rendesen kedvezményünk.
Parkolás. A tegnapi napon mivel nem vásárolgatni mentünk így kb 150-200ezer rúpia, kb 5000 ft volt nálunk plusz dollár. Aztán mivel sok helyen (baziolcsó!!!) belépő volt, ezért ez a végére szépen elfogyott.ketuttal váltottunk. Ketutot meg mindig megállították emberek jegyekkel. Nem mindig értettük, de ő jól kezelte. Volt ahol megálltunk 2 fotóra, kb 3 perc, majd mikor elindultunk már az autóval akkor jött egycsóka jegyekkel, hogy hello parkolás. Ketut adott neki 2000 rúpiát, kb 50 Ft, majd indultunk volna, erre a csávó magyarázta, hogy fejenként…:) Ketut meg kiröhögte, aztán mentünk. Az éttermes helynél, ahol az étterem parkolójába álltunk meg is akartak parkolást fizettetni, de odafelé egyszerűen ignorálta a megállást, visszafele meg megkérdezte, hogy mireföl, mert, hgoy őtt vendég volt. A csávó nem tudott válszolni, aztán mentünk is. Mikor elmagyaráztuk neki, hogy nálunk, hogy és mennyiért megy a parkolas, akkor csak annyi mondott, hogy az ilyen helyeken van úgy, hogy fizetnek, de ha a parkolóőr se tudja, hogy miért szedi a pénzt akkor minek:) Vicces volt és mellette meglepő, hogy még a helyieket is ilyen bénán akarják átverni…:)
Szóval étterem után megint autó, irány lefelé a hegyről. Az gyik kereszteződésnél nem tudtunk bekanyarodni, mert úthibAk miatt le volt zárva az út. Ketut nézte egy kicsit, hogy mi lehet aztán mivel jöttek autók és azt mondták, hogy óvatosan, de azért rendben az út akkor mis is elindultunk. Semmi extra nem volt, nálunk erre azt mondanák, hogy leszakadt a partfal és vele együtt az út si, de azért maradt egy fél sáv amin átmentünk, bár azért itt már Ketut is ráfeküdt a dudára, hogy ha valaki jönne szemből akkor nehogy összecsókolózzunk.:)
Ja még az étterem előtt elmentünk egy szent helyre ami egy vizen álló templomnál van, iszonyat sok gyerek volt. A templom rajta van az 50000 rupiáson. Nagyon szép. Itt kiderült, hogy a helyiek esküvői ruhát vesznek mar csak a meghívóra való fotózkodáshoz is!:) Sok képet csináltunk. Meg elmentünk egy nemzeti parkba is ahol körbeautóztunk. Na itt aztán ott volt a világ összes gyereke. Számtalan busz meg autó. Hihetetlen. 1-1 szobornál, meg 1 kaktuszkertnél még megálltunk. Itt szinte mar hűvös volt a klíma. Kellemes volt nagyon. Mondta Ketut, hogy néha csak eljön ide és egy pokrócon alszik 1 napot. Meg is értem. Itt láttunk egy bazinagy szobrot, nagyon-nagyon tetszett. Majd próbálok képeket feltenni.:)
Ezután elmentünk Ketut szülőfalujába. Csendes, nem turista környék. Bevitt a házukba, ahol egy telken kb 15-20 apró, összeépített 1 szobás ház volt. Érdekes volt látni. Bemutatta a családját, meg kapott Mucika pár ruht Ketut korábbi business-éből:) Ja és kaptunk Bali kávét. Na az odabasós (legalábbis nekem aki nem kavézik). Megettem egy szemet és minden álmosság elment.:) Amúgy érdkes, hogy itt is ugyanolyanok az emberek, Ketut is simán kidobta a szemetet a házuk mögött lévő őserdő felé:)
Na innan már visszairány van nagyjából. Már nagyon meg se álltunk, amennyire emlékszem, csak a végén átszálltunk egy taxiba, mert Ketut egy barátjat küldte ki a repülőtérre ügyfélhez, de az amolyan gyámoltalan srác volt így inkább minket vitt el a szállodához, mint a reptéren keressen valakit. Közbe az úton Ketut mesélt magáról meg, hogy milyen üzletei voltak, illetve a főszabályról. No money, no honey…
Este megejtettük a kötelező apálykori kagylókeresést Mucikával, találtunk is pár szép darabot, amiből az egyiknek vegül alkója is volt és a fürdőszobában útrakelt. 🙂
Végül este megvacsiztunk egy külső étterembe, hogy a szmogszintünk helyrejöjjön és próbáljunk egy kicsit rettegni a helyi „dzsungelben” (vagy 200 méterre is elmentünk a szállodától boltot keresni).:)
Egy sztori még a végére. Tegnapelőtt este. Szóval akkor amikor megjött Mucika a kényeztető kúráról még lementünk a szálloda egyik éttermébe vacsorázni (a reggeli már kezdett feloldódni a szervezete,ben 12 óra alatt). Tudtuk, hogy valami karibi est van, de az ilyenek nem nagyon hatnak meg álttalában. Azért vannak kivételek. Itt speciel 3 helyi arc (2 gitáros / énekes, 1 bamba dobos / ütős) járta az asztalokat, nagyon fogyelve arra, hogy aki eszik ahhoz ne menjenek oda. Először egy szülinaposnak játszottak. Semmi extra, kis happy birthday, meg lambada…. De aztán megszólalt egy magyar szám…. Szívós szemü Márta… Ez volt az első magyar zene már napok óta:) Na aztán vacsi után nálunk si betaláltak szerencsére. A repertoár kifogásolható, mert a cocomo-t pl nem ismerték, de toltak jó Beach boyst meg és ismerték a with or without yout és még a végén Queent is énekeltek. Na az mindjduk jó volt, mert megmutattuk nekik az esküvős zenét, amit az egyik ismert, de a masik nem mert bevállalni, így jött egy másik Queen számra javaslat. Stílszerűen… I want to break free…:) Mondtam nekik, hogy nászúton vagyunk így hamar újragondolták. Nagyon hanguatos volt. Ami kicsit zavart, hogy más emberek, hogy kezelik az ilyet. Volt egy kínai pár akihez szintén odamentek később, ők is kértek számokat és fizettek is a végén, de a you are so beautiful alatt mindkettő vagy a telefont vagy a mobilját basztatta, még egymásra se néztek. K….a romantikus volt. Azért miélveztük azt a zenét is Mucikával!:)
Csók Baliról!:)