schmici.com Csak egy életünk van, s az hamar elszalad, ám mit szeretve tettünk az örökre megmarad!

Ezért szeretem az esőt

Tudod barátom, az én világomban azért esik az eső, mert én már sírni nem tudok a sok fájdalomtól…én megelégszem ha sír az ég helyettem.
Ezért szeretem az esőt… Megtisztitja a lelkem…
By BZS

Nem is tudtam…

Nem is tudtam, hogy hogy adott ember milyen rövid idő alatt milyen nagy hatást tud gyakorolni. Nemrég egy olyan helyen voltunk ahol a szomszéd régen egy külföldi úriember volt, hívjuk csak Alfonznak. Alfonozot maximum 5 éven keresztül láttam évente átlag 1 hetet, vagy még annyit sem. Még Alfonz maga volt egy apró jelenség az életben. Alig tudtuk megérteni egymás, mert nem ugyanazt a nyelvet beszéltük, vagyis beszéltünk mindig valahogyan, de hogy mennyire értettük meg egymást az néha kérdéses volt. Most pedig, hogy Alfonz nincs már velünk már tudom, hogy bár keveset találkoztunk személyesen, mégis az életvitele, a pozitív gondolatai, a mindennapi működése nagy hatással volt rám.
Ez nem azt jelenti, hogy ő volt az Isten, egyszerűen csak annyit jelent, mint amikor valakit meglátsz az utcán és (nemtől függetlenül) megragad az arca egy életre vagy éppen az amit abban a pillanatban éreztél. Alfonzzal is lényegében éppenhogy megláttuk egymást az életünk útján és nem is igazán ismertük egymást, de bennem nagyon mély nyomot hagyott. Tanultam tőle játékot, ismertem meg zenét, jó bort, hazaszeretetett, nyugalmat.
Olyan apró részét ismertem meg a világának és oly keveset éltünk át együtt, hogy nem is lehet azt mondani, hogy tényleg ismertük egymást, de a hatása nagyon mélyen megfogott.
Szomorú belegondolni, hogy nem is tudom, hogy mikor láttam utoljára, de valószínűleg azért nem is fontos, mert nem az volt a cél, hogy mindig egymást lássuk, hanem amikor együtt töltöttük az időt, akkor az nagy hatással volt rám. Most pedig nincs itt, most még jobban értékelem azt az időt. Sosem felejtem amit kaptam.
Köszönöm Neked Alfonz! Nyugodj békében!

6. :)

Anyáknapja!

Köszönöm az Anyukámnak és Mucikának!

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amig ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.

(Dsida Jenő)

Love Mucika! :)

OLYAN NAGYON IMÁDLAK! 

BOLDOG NÉVNAPOT!:)

Hajtunk, mint a…

Hajtunk, mint a muskátli! 🙂
BZS

Két magzat beszélget

– Mondd, te hiszel a születés utáni életben?
– Persze. A születés után jön az élet. Talán azért vagyunk itt, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
– Lárifári! A születés után nincs semmi! Onnan még senki nem tért vissza! És különben is, hogy nézne az ki?
– Azt pontosan nem tudom, de úgy érzem, hogy ott mindenhol fények vannak… Talán a saját lábunkon fogunk járni, és a saját szánkkal eszünk.
– Ez már végképp ostobaság! Járni nem lehet! Még, hogy szájjal enni… Nevetséges! Hát nem látod a köldökzsinórt? És ha már itt tartunk, gondolkodj el egy picit: azért sem lehetséges a születés utáni élet, mert a köldökzsinór túl rövid.
– Igen, de szerintem valami biztosan lesz, épp csak máshogy, mint amit itt életnek nevezünk.
– Ostoba vagy. A születéssel az élet véget ér, és kész.
– Figyelj, nem tudom pontosan mi lesz, de majd a Mama segít nekünk…
– A Mama? Te hiszel a Mamában?!
– Igen.
– Ne nevettesd ki magad! Láttad már valahol ? Egyáltalán látta már valaki?
– Nem, mert itt van körülöttünk. Benne élünk. S bizony, neki köszönhetjük, hogy vagyunk.
– Na, most már hagyjál békén ezzel az ostobasággal, jó? Majd akkor hiszem a Mamát, ha látom.
– Látni nem tudod, de ha elcsendesedsz, akkor hallhatod az énekét, érezheted a szeretetét. Ha elcsendesedsz, érezni fogod a simogatását, érezni fogod óvó kezét.

Muhammad Ali on the Impossible

“Impossible is just a big word thrown around by small men who find it easier to live in the world they’ve been given, than to explore the power they have to change it. Impossible is not a fact. It’s an opinion. Impossible is not a declaration. It’s a dare. Impossible is potential. Impossible is temporary. Impossible is nothing.”

A hét margójára…

“Mindannyiunknak teljes szabadságunkban áll azt választani, amit akarunk. Hatalmat kaptál a kezedbe, amelyet tetszésed szerint használhatsz. Választhatsz:
Már ma boldogabban akarsz-e élni, vagy elhalasztod holnapra.
Melyik hangzik jobban? Választhatsz.”

Idézet: Rhonda Byrne – Határtalan gondolatok – The Secret

Vannak napok…

Vannak napok amikor az ember úgy teszi le a fejét este a párnára, hogy tudja, hogy valami nagyon jó dolog történt aznap, valami olyan ami megváltoztatja az életét ami előre visz. Ezek a napok mindig lelkesedéssel töltenek el, mindig arra gondolok, hogy ilyennek kell lennie minden napnak. Szerencsére mondhatom, hogy sok van belőlük az életemben.

Aztán vannak napok amikor már a nap elején tudod, hogy bár minden Veled és a családoddal, mégis valami megváltozott. Valami olyan ami már évek óta nem befolyásolta az életedet, de valami változott. Ez a nap egy ilyen nap. Ha adott emberről lenne szó akkor talán meg se jegyzem, de Őt igen. Elment Teca néni, aki a statisztika tanárom volt. Nem láttam már legalább 3 éve és igazából már 15+ éve nem tanított, de amikor találkoztam vele, igyekeztem mindig megállni beszélgetni és olyan jó érzés töltött el, hogy egy ilyen idős asszony, mennyi dolgozott és bár szigorú volt, de nagyon alapos és emberséges.

Tudom van ilyen és mindenkire így vagy úgy, de ez a sors vár, de ez most egy kicsit más nap nekem. Sok jó hír között ma egy kicsit visszagondolok arra, hogy vajon hol lennék most, mit csinálnék most, ha nem Ő tanított volna a statisztikára. Statisztikára… érted? De mégis tudom, hogy nagyon emberséges ember volt és olyan gondolkodásmódot adott át melyet ma a mindennapokban használok.

Köszönöm Teri néni(Papp Teca)! Nyugodjék békében.

Kedves egykori és jelenlegi Hunyadis Kollégák és Diákok! Felejthetetlen Kollégánk, Papp Terézia igazgatóhelyettes…

Közzétette: Magdolna Gyenei – 2019. január 3., csütörtök

← Korábbi