Hong Kong
Hát. Az első challange megvolt, így egy kicsit összeszedem a gondolataimat, hogy mi si történt velünk a naszút első 3-4 napjában. A szerai indulás teljesen zökkenőmentes volt. Becsekkolatak minket egyből mind a két gépre. A második gépen nagyon jó helyet kaptunk, mert a fedélzet felénél levő válaszrész előtt az utolsó sorban voltunk, kényelmesen hátradöltünk és már megállapítottuk, hogy senki nem lesz előttünk, mire kiderült, hogy tévedtünk, sőt még rossz helyen is ülünk (ekkor már megvoltak az örömfotók:)). Kis kötlözés és a businees mögötti 2. Sorban voltunk egy adag gyerek volt körülöttünk. A Fii Air-re egy szál panaszunk se lehet, volt monitor mindenkinek és azt néztünk / játszottunk amit akartunk. 🙂 aztán kaja után alvás…. Meg gyereksírás… Kb fél óránként kezdett rá valamelyik kicsi kínai… 5 óra alvás-nem alvás után már kezdett reggeledni és vártam a reggelit. Ekkor már pont jó fáradtak voltunk. A reptéren először nemtaláltuk a fogadóinkat, de aztán Mucika talált egy kedves kínai lányt aki a neünket mutogatta…:) Iránz a szálloda. Lány mesél Hong Kongról, meg hogy mit merre nézzünk. Kb 40 perc a szállodáig. Londíner fiúk szedika bőröndöket, meg segítenek. Becsekkolás, lánytól elbúcsuz, fel a szobába. Nem nagy szoba, de elmegy Mucika a második lépésre benéz a fürdőbe… Döglöt csótány… Bőröndök épp megjönnek mikor egy gyors fotó után hívtam a szobazervizt… Srác intézkedik. Mindenki nagyon udvarias és előzékeny (amúgy is azok voltak). Srác elviszi a szobakulcsot és mondja, hogy intéz másikat. Jön a menedzser, szemrevételez, sűrű bocsánatkérések… Én meg ideges. Kapunk egy nagyobb szobát jobb kilátással. Ok. Menjünk. Szoba pipa rendben. Egy gyors pálinka majd irány a shuttle és a város. Ott a hírességek sétányán nézelődés, kilátás, meg próbálunk olyan hírességeket keresni, akit mis is ismerünk (Jackie Cha, Bruce Lee, Jet Li). Hangulatos, kikapcsoltunk. Akkor irány kajálni amit a csaj is ajánlott. Az utca megvan, de mintha zárnának, ami nem is baj mert nem mertünk bemenni…:) Lépés keressünk mást. Mellette lévő utcában rengeteg étterem volt, sőt lényegeben csak az volt. Néztük mindet. Volt amitől Mucika félt, volt ami meg nekem nem volt elég kíbai… Már majdnem beültünk egy bisztróba mire rájöttünk, hogy ott aztán semmi kínai nincs. Aztán persze elkapták a turistákat (igen, annak néztünk ki…). Kínai kislány mutatja az étlapot, meg invitál. Bemgyünk. Felszól rádión valakinek. Beszállunk egy kisépületben egy liftbe. Litt felvisz kettőt majd még ezután lépcsőtünk egy zegzugos étteremben… Már épp azt beszéltük, hogy minket itt élve megesznek… És kikötöttünk egy egészen elegáns tetőtéri étteremben… No persze itt sincs kínai kaja, de azért próbálkozunk. Végül kiderült, hogy táj és indiai kaja sincs, mert a szakács ma nincs. Ha kínait akarunk enni akkor együnk pizzát az nagyonolyan (mutogattak egy konkrét pizzára). Na ekkor mondtuk, hogy akkor mi mennénk, viszont már kikértünk 1-1 mochitot, így azt megittuk és csak utánna…:) Ezután fogadtuk meg, hogy senkivel nem beszélünk aki leszólít az utcán. Na irány együnk valamit. De mit…? Óóó a lánynál Mekis zacsi van. Hol van meki? Ott modnja Mucika és lélekben már szaladtunk is!!! Bementünk és bár volt fekete és fehér hamburger, de maradtunk a hagyományos kínai vonalnál… Az én marhám még ehető volt, de Mucika csirkéje….:( No mindegy menjünk nézzünk lézershowt. Irány a kikötő. Ott egy bazinagy úszó gumikacsa volt a látványosság, de végül a lézer és fényjátékból is láttunk kicsit. Vélemény. Szép, de nincs benne koncepció, minden csak villog. Ok, menjünk az éjszakai piacra shoppingolni, ez kb 40 perc séta északra. Hangulatos volt, bár annyian szólítják le turistákat hamis órát, meg öltönyt meg táskát árulva, hogy már az eredeti Lacoste boltnák haladva mondtam Mucikának, hogy nem hiszem el, hogy eredeti…:)
A piac egész frankó volt, zegzugos, olyan igazi kínai feeling. Mindenhol pendrive-ot meg kínai noname cuccokat árultak. Először okosan végigmentünk majd viszafelé vettünk ezt azt. Alkudni kötelező. Előszö azt hittem itt pofátlanság alkudni, de mikor 20 másodperc alatt alkudtam le egy cuccot fél árra akkor már értettem a módit. Kb egy órányi shopping majd séta vissza. Amúgy odafelé be kellett menni a mekibe megint, mert egyes kisgyerekek nem mennek el wc-re amikor mondják nekik, hogy menjenek, közben meg virittyülik a dinnyés üdcsit. Szóval irány vissza. Ekkor már 10 elmúlt. Az utcákon bár sok az ember nem érzed veszélyesnek a helyet, vannak néhol rendőrök is. Egyedül a fodított közlekedés okos néha meglepetést. Irány vissza a szállodába a shuttle-l. Szoba pihi… Vagy mégsem? Alig 3 perc alatt Mucika ismét felsikolt a szobában… Ááááá…. Csótány! Ez él és szalad!!!!!!! Hol a faszban vannak aperről a szállodáról a csillagok? Vagy azok nem is csillagok voltak hanem csótányok??? Ordítva hívom a recepciót. Az első alakalommal a menedzser adott egy névjegyet (amúgy volt vagy 20 éves, de itt mindenki annyi). Jön a szobafiú. Ekkorra a „haver” már a pohár alatt volt. Szobafiúnak mutatom, hogy kivel akarok beszélni és csak vele! Menedzser barátunk kilép a szobaifú mögül. A többit csak úgy részletezném, hogy 5 perc ordítás a menedzserrel akimezt nagyon udvariasan tűrte. Lényegében a vérnyomásom a távozást sürgette nem az új szobát… Nagyon normálisak voltak és türelemsek bár nemis voltak, bár nem is volt okuk másra. Csótány pohárba távozik, majd a menedzser is hívni az igazgatót. Pohár 5 perc múlva visszajön… Azt hiszitek, hogy mi itt inni fogunk bármiből??? Majd jön a menedzser. Visszaadják a pénzt az utazási irodának, de sajnos nekünk nem tehetik vagy adnak egy nászútas lakosztályt. 3 perc ordítás, melynek tárgya, hogy ott miért lenne jobbb. Kiderütl, hogy ma írtás volt ezen a 2 szinten (1892-es és 1906-os szobák), de 17.-en nem. Válószínüleg ettől bolondult meg 1-1 „haver”. Direkt rákérdeztem hányszor vanilyen… Nagyon ritkán. Néha heti 1x…. Itt jegyem meg, eddig nem voltunk összesen 60 percet a szálloda szobáiban.
Minden cuccot átnéztünk van-e benne vendeg. Nm volt… Na menjünk a másikba… F.szom. Nászutas lakosztály. Átnézték még állmennyezetet is átnézték. Minden ok. Kb 10 percig fel és alá mászkáltam, néztem mindent. A bőröndök csa zárva lehetnek és minden csak magasan… Aludjunk. Idegbajosan. A szoba amúgy tényleg bazinagy bolt, de akkor is… Mucika mondta, hogy ne húzzuk e a függönyt mert szép kilátás van Hong Kongra. Tényleg szép volt. Ekkor már bőven elmúlt éjfél. És még csak fél napot voltunk itt. Reggel 8 felé ébredés, majd visszaalvás 9:40-ig… Reggel mindketten még sokkolva voltunk az előző este miatt, ilyenkor nem tud az ember kikapcsolni. Reggeli (egészen rendben volt) majd irány a kikötő. Először szépen felmentünk a fogaskerekűvel a kilátóba. Ekkorra kapcsoltunk ki újra. Mucika navigált ,nomeg néha én is beleszóltam. Rengeteg felhőkarcoló van. Nagyon tetszet. Meg fel se mentünk a hegyre, de már fáradt voltam az élményektől. Hangulatos parkok és kertek. Nagyon szép minden. Amúgy a kowloon-i oldalon nem sok autó van, alig 20%nyi ember használja az autóját, mert mindenki tömegközlekedik. A kompra a jegy 2.5 hongkongi dollár volt, ami kb 75 ft. Szóval olcsó közlekedni. Az üzleti oldalon több autó van és azért vannak kisebb dugók is.
Szóal felmentünk a hegyre. A fogaskerekű kb 30-40 fokos szögben ment felfelé így állva rendesen markoltuk a majré vasat:) Fennt szuper kilátás, sok szuvenír bolt van. Nagyon jó volt itt. Teljes panoráma Hong Kongra. Nagyon szép volt. Sok fotót csináltunk. Persze volt shopping is…:) Van fenn egy Madame Tussott, de nem mentünk be tanulva a hírességek sétányából, illetve a többit már láttuk Londonban. Itt voltunk pár órát és végre ettünk igazi helyi kaját is. Nem igazán tudom mit, de valami rizseset ettem a tetején egy alig megsütött tojással. Egész jó volt. Mucika valami tésztásat evett..:)
Vissza a felhőkarcolók közé, kis pihenés egy parkban (ez nagyon bejött végig) majd irány villamosozni. Itt vannak a világon egyedül emeletes villamosok. Csk úgy felszálltunk egyre ami kb irányba volt és mentünk. Sokan voltak így először nemigen tudtunk leülni és a villamos belmagasságából megtanultam az amúgyis nyilvánvalót… Itt mindenki egy fejjel alacsonyabb én meg beverem a fejem állva (azért volt rajtam kalap is). Hosszan mentünk vele és voltak igazi kínai utcák, sikátorok, végeláthatatlan felhőkarcoló lakóházak, de mindenhol. Végül leszálltunk a Victoria parnál pihenni (mert egy parkban megint pihenni kell:)). A park hatalmas, itt sportorlak, futnak,fociznak, jógáznak… Tényleg kikapcsolnak az emberek. Mi meg hallgattuk. Hogy kb 2 percenkétn valami iszonyaots erős vinnyogás jö a fák közül (késöbb kiderült valamilyen bogár párzási dal). Egy kis pihi és már kb 6 óra volt, így irány vissza. Mucika navigál én meg fotózok. Villamos megint tele. Visszamegyünk majdnem a kikötőig, de ekkor már kicist késésben voltunk és kerestük a gyors utat. Végül pont elértük a kompot, ahonnan meg pont elértük a buszt a szállodájoz. Minden szuper… A szobánk ajtajában kis szünet, majd előreküldtem Mucikát, mert az eddigieket iső látta meg…:) mindenok volt és várt mindket egy üv chile-i bor. Még 20 perc az esti lézershowig amit direkt a szuper nászutas szobából akartunk megnéni. Kiültünk az ablakba és töltöttük magunkba a mégerdrága vörösbort a nászutas lakosztályban. Nászúton vagyunk!!!!!!!!!!!! IGEN, VÉGRE!
Lézershow után egy kis pihi majd evészet a szálloda éttermében. Ekkor már menni nem volt (lelki)erőnk. A kaja drága, a burger elég ízetlen az én kínai tálamon, meg mindenféle csontozatlan hús, így jött a kézzel lábbal evés. Király volt. Kinnt a teraszon, mert bennt iszonyat hideg volt a légkondi miatt… Ez mindenhol így van. A kilátás pazar volt!
Vissza a szobába… Nincs haver… Király! Zuhany majd alvás, mert reggel hétkor kelünk kirándulni még egy fél napot.
8 órakor felkelés…:) Reggeli. Dragon fruitot bekósoltuk, de gyenge volt, viszont szuper a színe. Kalamári üdcsi isteni. Ja meg előző nap ittunk utánozhatatlan ízű citromos teát… Ez volt az üvegre írva. 1 elég is volt belőle. Irány a kowlooni park. Szőkőkutak, bogár vinnyogásm csendes pihenő, flamingók, gyönyörű virágok amik otthon csak dísznövények. Pihenés. Ez volt a délelőtt. Amúgy az otthoni ficus benjamin, ami max 1 métres, itt lazán 5 méterre nő, illetve a hibiszkusz a legnagyobb gazban is kinő… Más a klíma.
Utolsó pillanatok a nászútas lakosztályban, közben kicskkolásnál kínai esküvő a szálloda halljában. Kicsekkolásnál bekérdez a recis hölgy, hogy volt-e minibár fogyasztás. Mondom nem. Erre telefonál. Fasza, ez a vizalom, goyrsan ellenőrzik. Majd egy kínai jön és elkezdi mondani, hogy ő valami igazgató itt és sajnálja amit történt stb. Udbarias voltam, de elmondtam a véleményem. Amúgy nem lett volna gond a szállodával, de ez bakker. Amúgy ekkor kellett volna mondani, hogy akkor fizessék a vacsort, bár már így is kaptunk egy ingyen bort.
A hotel shuttle ülései iszonyat kicsik, kínai méret, de a reptériben konkrétan fotel méretű ülések voltak. Nem gyenge. A reptérre menet még szedtünk össze pár utast és mindig megállapítottuk, hogy frankó helyen volt a szállodánk. A reptéren a becsekkolásnál magyarázta a hölgy, hogy mivel ablakhoz akartunk ülni ezért valamit változtatott, de nem értettük mit. Na kiderütlt, hogy a repülővel jön egy lilaruhás turista csoport… Vagy 150-en… Túlfoglalás van… Így most a business-en írom össze az emlékeket. 🙂 NÁSZÚT!:)
Azért még a reptéren kevertünk egy órát, hogy mit együnk vagy igyunk, meg mire költsük a maradék lóvét… Starbuck sucks. Vicces volt.
A repülő amúgy olyan feeling itt, mintha ezen még Jockey (Dallas) utazott volna a forgatás alatt (az eredeti sorozatban). Projektorral vetítik ki egy kamu tv formájú vászonra, hogy hol járunk és a projektor se kicsi. Vicces.:)
Még 45 perc és Balin vagyunk (kb 1 óra késéssel indulva). Ja és ittam a repcsin egy Tshing Tao sört. Itt se szeretem a sört!:) ja és Mucikán 2 pokróc van olyan hideg van a repülőn! Megyünk a nyárba!:)