Magyar egészségügy
Kezdem megérteni azt amikor az emberek azt mondják, hogy az egészség mindennél többet ér. Szoktál mondani, hogy az embernek van egy fejlődési fázisa és ezekben a fázisokban először fontos, hogy egészséges legyen, aztán, hogy meg tudjon élni, legyen egy párja, legyenek barátai, legyen egzisztenciája, azt csinálja amit szeret aztán így tovább. Amikor már a lista vége felé jársz akkor nem-igen jut eszedbe a lista eleje, csak arra koncentrálsz, hogy mi a következő lépés. Így jártam én is. Amikor már a nagy éves célok közepén járok, akkor hirtelen visszaléptem az első szintre (kb 180-al) az első szintre. Legyen egészség. Hogy miért pont most mutatta meg a szervezetem ezt az oldalát azt nem igazán tudom bár vannak ötleteim. Szóval eljutottam odáig, hogy újra fontos lett az egészség. Szerencsére nem veszítettem el a többi elért dolgot, de egy kicsit újra foglalkoznom kell az „alapokkal”. Az egészséggel.
Mivel múlt hét pénteken volt egy kis zűrős sztori a ketyegőmmel, így volt „szerencsém” megimserni a magyar egészségügynek nevezett rendszert. Az ember akkor gondolkodik el erről, ha benne van. Ha nem megyek soha kórházba akkor nem érdekel, vagy csak nem tudom felfogni, hogy mit jelent az, hogy szegényes az egészségügy. Mikor kézzel fogható, hogy a gépek legalább 25 évesek és, hogy egy függöny jelenti a privát szférát egy openoffice típusú kórteremben. Ez számít ott sajnos csúcstechnológiának. Persze ne mmondom, hogy minden ága, így él, de nagyon sok nehézséggel kell megküzdeni az egészségügynek, így nagy tisztelettel gondolok azokra akik benne dolgoznak.
Arról külön szeretnék szót említeni, hogy a nagy szegénység ellenére az általam megimsert mentősök, orvosok és ápolónők milyen kedvesek voltak. Mindenki próbált segíteni, beszélgetni az emberrel, aki látta rajtam, hogy lehet azzal még viccelődni is volt alkalmam. Nagyon örülök, hogy olyan emberek között lehettem amilyeneket „nyertem” múlt héten. Külön köszönet az OMSZ-nek és a Károly Sándor kórháznak.
