Bali 6.
Na akkor vágjunk neki a végének. Hétfő reggel volt. Már lassan a vége felé jártunk a nászútnak. Hétfőn délelőtt egy kiadós kaja után irány a part. Nem akarom sajnáltatni magunkat, de ennyi mászkálás után ez iszonyat jó volt. Fél napig nem mentünk sehova csak néztünk a fejünkből és olvasgattunk…
Délután egykor kis késéssel találkoztunk Ketuttal. Mentünk a Karmaga beach clubba. Leeht, hgy nem jól emlékszem a nevére, aki ismer az tudja, hogy hogy megy ez nálam. Mucika néha elolvasva a leírásokat megmondja, hogy hol is volt az a hely amiket mindenféle álnevekkel álcázok…:) Szóval beach club. Helyi árakhoz viszonyítva nem volt olcsó a belépő, de megmondták, hogy ez a legjobb, lássuk. Bementünk…. A látvány le hűgöző volt!!!! Olyan mint amikor egy videót képkockaról képkockára photoshopolnak és Te folyamatos képként látod. Először kicsit eltévedtünk a lefelé vezető úton majd meg találtuk a felvonókocsit (jelen esetben levonót). Na ez megint egy olyan aminek majd Mucika megmondja a nevét.:)
Mentünk lefelé és a kis kocsiveető lanynak annyit tudtam mondani, hogy neki van a világon a legjobb melója. Ebben a kis traktorvab csak nézelődik. A tenger gyönyörű színekben pompázott és frankó hullámok voltak. De ez is csak olyan mint a NŐK!!! A szép nők mindig veszélyesek!!! Eljöttünk 1 kicsi és 1 nagy bőrönddel és így a repülőn ülve elmondhatom, hogy szerencsések vagyunk, hogy végülis belefértünk 2 kicsi és 2 nagy bőröndbe, meg azért van még egy kevés cuccunk a kézbe, de az már nem gond.:)
Szóval a szép tenger is veszélyes, mint a szép nők. Lementünk a partra, ez amolyan kicsi privát strand volt. Nem is sokan fürödtek. Valamiért nem értettem, hogy miért van a fürödni tilos jelzés, na sebaj, gyerünk úszni… De hogy megyünk be? Hogy ment be az a 2 srác? Küzdősen, a tengerpart sziklás és elég komoly koptatott köveket hoztak magukkal azok a csodálatos hullámok. Rendesen csapkodta lábunkat, de ha 1 hónapig kék, zöld foltjaink is lesznek bementünk. Mucika kicsit parázot, de a cselendzs az cselendzs (áj szpík inglis)… Szóval benn voltunk, szép volt, ezután még egy kis pizzával és dzsúzzal lazítottunk és fotózkodtunk. Nagyon szuper volt! Ez egy mini álomszerű öböl!
Na akkor irány Uluwatuba. Ekkor már kicsit felhős volt és rendesen le is szakadt. Uluwatuba, ami szintén egy álomszerű tengerpart, megnéztük a sziklatempomot olyan ázott szarongokba, hogy akár be is hugyozhattam volna az se látszott volna.:) Szp volt, de azoktuán amiket láttunk csa egy gyenge lábakon álló 3/4-d, de lehet, hogy csak az ázott szarong, meg a sok ázott ember miatt. Itt láttuk amúgy eddig a legtöbb majmot (az állatot, nem ember majmot), de mondjuk eddig se kerestük a társaságukat. Eddigre szerencsére elállt a felhőszakadás. Még kicsit körbenéztünk aztán rájöttünk, hgoy itt lesz az a bizonyos kecak tánc. 300 vizel ember indult meg a hely felé és az eső újra közeledett. Ok akkor a Kecak tánc is fennt lesz a listán ami miatt majd még vissza kell jönni.:)
Bevágódtunk az autóba, az időjárás alapján már nagyon nem kellett sajnos menni megnézni a tengerpartot és el is kezdett szakadni az eső, de nagyon, mint azok az otthoni májusi felhőszakadások szorozva ketővel. Eset vagy egy órán át és az utolsó estét még megspékelte egy szép dugóval. Kb 2 km volt amit több, mint 1.5 óra alatt tettünk meg. A szállodában még kis pihi és sütizés az utolsó koktélok egyikével, majd rákeszülés a másnapra.:)
Eggel nyugis kelés. Igen ez már a vége. Utolsó reggeli, majd csomagolás. Bőröndök tele. Nem is… Meg van is egy kis hely, hiphiphurrá! Utolsó fürdés a medencénél, utolsó koktél. Azért a helyre jellemzően Mucika kavéjához kapott cukor hely jellegéhez méltóan tele volt vöröshangyával. Igen az utolsó meglepi… Azért az is igaz, hogy hoztak ingyen kávét és bocsánatot kertek stb, de ez olyan Balis volt.
Gyors zuhany és szobaelhagyás. Fasza idő van, kb 32 fok, azért, hogy ne kelljen annyi cuccot rakni a bőröndbe azért felvettem egy trikót, egy picket pólót és farmerben hosszú zokniban, cipőben pulóverben indultunk neki… Mucika se panaszkodhatott 🙂
Még volt 2 óránk, így gyorsan az utolsó rúpiáig töltöttük a bőröndöket kacattal, na itt már rendesen sáros vagyok én is, nem. Mintha eddig nem lettem volna.:)
Készülr egy adag farmeros fotó mindenhol feledhetetlen izzadás volt, főleg ennyi képpel, majd menni kellett. Még a szállodát elhagyva megtapasztaltuk a helyi művészek működését. Ugye írtam már sokat a helyi boltokról és a kézzel készült cuccokról. Igen, itt konkrétan az aki tegnap még a térkövet rakta ma már a Budha szobrot faragta a szálloda bejratánál. Ja azt lehet, hogy nem mondtam, de a bejáratot éppen újjították, de nem volt nagyon zavaró. Szóval a bácsi épp Budhának igazította a haját. Itt mindenki szobrászkodik. 🙂
A repterre tartva utolsó fotók és búcsú a sofőrtől aki kivitt. Ez illetve az iménti szobrászos dolog is megerősítette, hogy kell pár nap míg leüllepszik ez a Balis sztori és akkor már tisztábban látunk, de szerintem az emberek kicsit álszentek és a túristákat a pénzért tisztelik, illetve A művészetük bár nagyon szép és imádom, de nem arról szól, hogy van 1–2 művész, hanem ez náluk alap és szinte mindenki tudja. Na majd meglátjuk leeht, hogy lesz egy ilyen post is.
A repterről először 1 szóban, mellyel Mucika jellemezte. PUTRI!
Kicsit bővebben. Nemzetközi reptéren az emberek max harmadára volt ülőhely, de leeht, hogy még annyira se. Becsekkolás előtt konkrétan 20 szék volt. Minden koszos, lepukkant, kb 30 évvel visza a múltba. Az emberek még mindig kedvesek. Bementünk, Mucika ráébredt, hogy amit itt vesz az már nem számít bele a csomagsúlyba, na vett is még pár jepon virágos dolgot.:) A kártyat a 3. Boltban tudták csak lehúzni, ahol a Mucika látott nem túl bizalomgerjesztő bogarat. Na húzzunk. Ja azt nem mondtam, hogy 15:30-kor már a reptéren voltunk és 19:10-kor indult a gép, szóval iszonyat sok időnk volt. Harcoljunk magunknak helyet. Áááá siker! Na mit találtunk kb 3
Ercen belül? Igen-igen, aki a csótányra tippelt az viheti a kassát, bár gondolom sokan tippeltek rá… No sebaj kicsi volt, kapott a cipőtalpamból egy 43-as darabot. Visszaültem és megnyugtattam Mucikát. 1 perc múlva mutatta a következőt a székén. Felállás és szaladás!!! Egy ilyen putri helyen míért a kukák mellé teszik az a kevés széket??? Ba innentől kezdve nagyjából 2 órán át mentünk körbe és körbe, remélve, hogy előbb jön a gép és kiment minket innen. Ersz nem jött előbb, de legalább nem késett. Óóó, na most nem érzem, hogy vissza akarnék ide jönni. Sorty. De ez a reptér. PUTRI!:(
No sebaj repülőn vagyunk megnéztük a Die Hard legújabb részét, még most is szar…:)
Leszálltunk Szingapúrban és kicsit aggódtunk, hogy mis és hogy fog itt menni, mert ez egy iszonyat-iszonyat nagy reptér. Aztán jött a csoda. Kiszállunk a gépből és kis reptéri autóval (épületen belüli elektromos) várnak embereket, mindenkit transferre. Mi??? Talán minket is? Igen üljenek fel! 1 perccel a kiszállás után már az autókon suhantunk, kb 20-al megettünk kb, 10-12 percet mire odaértünk a célhoz. Nagy a reptér, szép a reptér, európai színvonalú. Ahogy suahntunk az autóval éreztem, hogy a szél lemossa rólam azt a viszketést ami pszichés alapon kezdőtött még Denpassarban. Mire odaértünk iszonyat gyorsan adtak jegyet, majd 5 perc séta után már a kapunáls voltunk. A mosdó, tiszta, kultúrált, nem büdös, nincsenek a piszoárnál akváriumok, mint volt Denpassarba (van fotó).:)
Gépbe beszállás előtt még hírek a váróban, szinte már otthon érezzük magunkat. Ha meglesznek a cso agok és rendben lesz vele minden (no csótány és minden sértetlen) akkor minden szuper. Még pár óra és leszállunk Helsinkiben, aztán GO Home!!! 🙂
A Denpasari résszel nem szeretnék eltántorítani Balitól, mert szerintem nekünk is sokszór túlzott elvárásaink voltak a rend terén, de azért megdöbbentő volt. 🙂
Még 1 dologa végére. Írtam már a helyi népek jellemző, 5 mondatra kiterjedő nyelvtudásáról. Úgy kb az eslő 7 végén jöttem rá, hogy ez ragadós, vannak arcok akikre ránézek és annyiszor mondok nekik valamit, hogy már csak az jut róluk eszembe, így lehet az, hogy itt mindenki csak annyit mond a turistának, hogy „Hi! Good morning! How are You?” és amcsi mód nem vár választ. Így esett meg velem is, hogy a reggelinél ácsorgó kislányt – aki az érkező vendégek szobaszámát írja fel – csak úgy akartam köszönteni a szálloda folyosóján – ahol addig még nem is láttam -, hogy four-six-four (464), azaz a szobaszámunk…:)