schmici.com Csak az vesztes aki feladja! Én HARCOS VAGYOK!

Példaképek 19/30

Sok olyan barátom vagy rokonom van akire felnézek és 1-1 olyan dolgot tanulok el tőle vagy próbálok általa követni mellyel megkísérlem megváltoztatni magam. Az általam jó iránynak vélt dolgokat fedezem fel bennük és látom, hogy ők meg tudták csinálni. Ígyhát néhány példa amit szeretnék követni.

A szüleim. Ők mindig boldog házasságban éltek és valahogy példamutatóak voltunk a környéken. Nem voltunk gazdagok vagy tettünk olyan dolgot amit más ne tudott volna megtenni, hanem egyszerűen mindig minden jól ment. Anyukám hihetetlen türelmes és sok olyan helyzetet is nyugodtan kezel amire én még gondolni sem tudok nyugodtan. Édesapám pedig művészi tevékenységével és ház körüli kitartó munkájával vetít szerintem előre olyan példát amit követnem kell (mos, főz, takarít, vasal stb….).

A nagyapám. Ő egy kitartó, művészien dolgozó, igazi munkás, asztalos volt. Egész életében dolgozott, de szerintem ő sose munkaként tekintett az asztalosságra, hanem feladatként. Szerintem soha nem volt olyan, hogy ne lett volna feladata. Emlékszem, hogy volt egy asztal ami mindig ott volt a műhelyébe és mondta, hogy már akkor is kb 20-25 éve várta az ügyfél által elrendelt sorsát. Persze tudható volt, hogy az már az utókorra marad, de mégis jó volt tudni, hogy milyen szorgos volt és egészségétől függetlenül próbált mindig mindent megtenni, hogy a munkája tökéletes legyen.

Gyuri király. Ő nekem egy amolyan modern kori hős. Nagyjából édesapámmal egykorú, sportol, a munkában hihetetlen kitartó és már sokszor mentett meg engem olyan munkaügyi helyzetben amikor már más régen feladta. Sokat küzdöttünk együtt, de legtöbbször nem az én küzdésem, hanem az ő kitartása és tehetsége révén értük el célunkat. Ha nem a szüleimet venném példának az öregkor kapcsán akkor valószínűleg Gyuri Királyt tenném oda.

Sok már embernek is ráhatással volt életemre és segítette egyengetni az utamat, így ezzel a kiemeléssel nem szeretném őket se elfelejteni, de ezek a személyek akik mindenben úgy járnak előttem ahogy én is szeretnék majd menni.