Legjobb nap 12/30
Igen, ez végre egy olyan téma ami egy kicsit könnyebb viszont, ha tartani akarom a tervemet a 30 bejegyzéssel akkor most már naponta kell. Hogy egy kicsit írjak. Sajnos látszik, hogy egy kicsit nehéznek látom ezt a feladatot, pedig amikor odaülök akkor nagyon élvezem. No mindegy, ez csak egy figyelmeztetés.
Olvasva a legrosszabb napjaimat az jut egy kicsit eszembe, hogy van valami hátul az agyamba ami azt mondja, hogy nagy nevetésnek nagy sírás lehet a vége. Néha Mucikával is viccelődve meg szokta jegyezni, hogy „Ennek sírás lesz a vége…”. Ezt álltalában akkor szokta mondani amikor már igen dinka humort adok…:)
A fentiek okán néha fél az mber egy kicsit amikor valamit nagyon jónak tervez. Általában nincs okom az aggodalomra. A legjobb napom az életemben talán az volt amikor eljutottunk egy U2 koncertre Zagrab-ba. Miért volt ez olyan jó? A U2 koncertre már a jegyet megszerezni se volt könnyű. Először csak egy napot hirdettek meg amire egyszerűen nem lehetett jegyet kapni. Majd amikor kiderült, hogy lesz még egy nap akkor a jegyeladás kezdetekor reggel már a gép elött ültem már eggel hatkor. Végül egy órával később lehetett megvenni a jegyet, de aznap reggel velem madarat lehetett fogatni. Nagyon boldog voltam, pedig ekkor még csak március vége volt és a koncert augusztus elején volt. Mi már a horvát tengerpartról mentünk, mert Andrásékkal ott nyaraltunk, előző nap érkeztünk. Ez életem egyik legjobb nyaralása volt. Kicsit talán fapados volt, de pont ez volt a lényeg, csak egy lakókocsi és mi hatan (Mucika csak egy napig volt velünk, mert dolgoznia kellett). Szóval jó buliból indultunk el a koncertre,a dugó persze Zagrab felé akkora volt, mintha a Balcsiról menne haza az ember Budapest felé egy nyári vasárnap délután, ez is egy vasárnap volt. Szóval dugóba mentünk Mucikával. Mikor már Zagrabba voltunk akkor éreztem, hogy milyen jó lesz. Valami U2 szám ment az autóba és énekeltem. Majd egyszer csak kitört belőlem és az autóban, a város közepén elkezdtem ordítani, hogy U2-U2-U2…. Azt nem mondtam, hogy elötte ettem, ittam. Úgyhogy a nagy kiabálás közben kicsusszant egy böfi ugyanabban a hangnemben. Nem vagyokrá büszke, de iszonyat jót nevettünk. Aztán mikor nagynehezen leparkoltunk és mentünk a koncertre akkor már bátyámék (Marikával és Andival) már ott voltak. Már hívogattak, hogy ha benn vagyunk hívjuk és integetnek. Mi ekkor még nem tudtuk, hogy azért messzebb vagyunk. Volt pár kapu meg ellenőrzés és hatalmas tömeg. Májd mikor beértünk akkor kb minden még dupla olyan jó lett… Hívtam Zoltánt aki egy szatyorral a placc közepén (egész jó helyen voltunk) elkezdet lasszóst játszani….:) oda kellett eljutni. Bejutottunk. Volt egy előzenekar a Snow Patrol, ők is jók voltak, de amikor elkezdődött a koncert akkor nekem Szerintem nekem elment a tudat és csak képekre emlékszem. Szuperultrabrutálkurvajó volt. Ennyi. Mindent lejátszottak amit várt az ember. Hatborzongató volt. A végén úgy jöttem ki, hogy életembe nem fizettemennyit néhny óra szórakozásért (hihetetlen ugye, de sose kurváztam), de mindent forintja megérte. Csak néhány fénykép és az örök emlék maradt. Annyit még megemlítenék, hogy Mucika sose volt nagy buzgósággal koncerteken és ezen a koncerten volt amikor ő is totál tombolt és amikor egyszer már senki nemtapsolt akkor csak azt vettem észre, hogy neki még mindig fenn a keze és tapsol. És csak néztem csodálkozva. A koncert után Zoltán vitte haza Mucikát, Andit és Marikát, én meg mentem vissza nyaralni. Kb. Éjfélkor indultunk el és rám egy kb három órás út várt. Néha nagyon fáradtnak éreztem magam és éreztem, hogy meg kell állni, mert azt hittem, hogy 120-130-al megyek közbe csak 80-90 volt. Megálltam egy tipikus horvát lehúzódós pihenőben az autópályan, autó léáll, kézifék behúz és beállítottam az órát néhány óra alvásra, de kb 20perc múlva újra úton voltam, mert alvás közben a mellettem elhaladó autók annyira megrázták az Alteát, hogy folyamatosan megriadtam és mindig azt hittem, hogy bealudtam kormánynál, szóval volt para:)
Így aztán elindultam. Kb hajnal 4 lehetett mikor a kempinghez értem és be akartam menni, de nem engedtek be, mert a kemping nyugalmát reggel 6-ig nem zavarhatja autó..:) így ott is aludtam egy kicsit, majd reggel 6-kor beengedtek, de alig találtam vissza a helyünkre. Mikor visszaértem akkor tudtam, hogy ezt a napot nem nagyon értheti meg aki nem volt ott.
Fontos, hogy ez a nyaralás és a beszélgetések Andrással hozták el, hogy ma már elmondhato, hogy vállalkozó is vagyok és sokat segített kijönni a sötét koraszkomból.:)