Elméletem a gyereknevelésről és a kikapcsolódásról
Kezdeném azzal, hogy IMÁDOM A GYEREKEINKET és a fél karomat adnám értük!
Amíg nem voltak addig az embernek alig volt valamire ideje… nem tudott tisztességesen végignézni egy 100 részes sorozatot 2 hét alatt…. Akármennyit dolgozott lehetett volna többet… meg a party-k, meg a barátok. A gyerekkel ici pici változás jön… Legalábbis az elején nagynak érzed a változást, mert gyerekszoba, berendezés, ezt meg azt venni, ide meg oda menni… Aztán mikor megszületik akkor rájössz, hogy nem is olyan vészes… ketten vagytok rá, napi 18 órát alszik (ha mákod van akkor férfi vagy és nem Te eteted)… aztán 1-2 hét alatt kezd változni, sokszor fent van éjjel meg már nappal is, de sebaj belefér… aztán még többet és még többet. Ha nem vagy szerencsés akkor éjjel is fent van pedig 6 hetes kora után nem kéne… Ekkor már filmek, sorozatok, barátok, party nuku… Egyre többet vagy vele, szórakoztatod, élvezed.
Majd eltelik pár év, 2 gyereked van és már végképp nincs időd, ha szarul csinálod, akkor nem is alszol és már nem is emlékszel a sötét középkorra amikor 20 percnél több szabadidőre vágytál. Majd eltelik 15 év (itt még nem tartok) és – kvázi – közli a gyerek, hogy „Le se sz.rl.k!”… Gondolnád szuper, újra szabad élet, party, filmek, lazulás… de addigra már a rendszer kiírtotta belőled ezeket a programokat, sőt már azért se fogsz aludni, mert megszoktad, meg mert már eljár bulizni és izgulsz miatta… Ohhh fuck 🙂