schmici.com Csak az vesztes aki feladja! Én HARCOS VAGYOK!

KÖSZÖNET BÁTYÁMNAK!

Igen, minden nagybetűkkel. Ha valaki megkérdezne, hogy mennyire járunk össze bátyámmal, vagy mennyire szoros a kapcsolat, akkor biztos, hogy nem az jutna eszembe, hogy: „Naponta, beszélünk és hetente minimum 2x találkozunk!”

Nem akarok hazudni magamnak vagy másnak, mert ez nem arról szól. Mindenkinek megvan a maga kapcsolata a családjával. Van aki nem tud elköltözni otthonról, mert annyira kötődik, mások pedig a világ túlsó oldalán élnek, egymástól távol és csak hetente beszélnek. Még, ha nem is élünk egymástól távol, de valahogy mi is ilyen kapcsolatban vagyunk a bátyámmal. Mindenkinek megvan a maga közössége és barátai, a maga napi feladata és nálunk ezek nem sokszor keresztezik egymást. Ez így van rendjén. Se rá, se rám nem lehet kritika emiatt. Ezt azért írom le, hogy meglegyen a kiindulási helyzet a lényeghez.

Amiről most írni akarok, hogy bármilyen is a „napi működés” bátyámmal az életben nagyon nagy köszönettel, hálával tartozok neki. Miért is?

  1. Bár nem állunk olyan közel egymáshoz mindig olyan célratörő példát mutatott Nekem ami bátorított, hogy mindenki viheti többre, elérhet nagyobb célokat. Ha nem lenne ilyen példa előttem, akkor lehet, hogy még most is adminisztrátor lennék az első munkahelyemen és bár lehet, hogy elégedett lennék vele, de sok mindenről maradtam volna le az életben! Köszönöm, hogy többre vágysz, többet akarsz elérni és ezzel engem is motiválsz!
  2. Mindenkinek megvannak a maga adottságai, nehézségei az életben. Ő megmutatja, hogy nem csak jobbat akar mindig, hanem vannak olyan dolgok amit másnak szabad és neki nem… Itt főleg étkezésileg, egészségileg gondolkodok. Én nem tudnám megállni azt amit ő sokszor bevállal, hogy egészségesebb, fittebb, könnyebb legyen! Gratulálok! Ha Nekem egyszer ilyen téren kell tennem magamért, akkor Téged foglak kérdezni!
  3. Lehet, hogy nem beszélünk napokig vagy hetekig, ha egyszer megtudja, hogy problémám van, akkor egy szót se hallok a munkahelyéről vagy az ottani problémáiról, csak arról van szó, hogy miben tud Nekem segíteni, hogyan tud támogatni és meg is tesz mindent azért, hogy támogasson. Ezekre szerencsére nagyon ritkán volt szükség, de amikor szükség van rá, tudom, hogy rá számíthatok! Köszönet ezért!!!!!
  4. Végül pedig a nehézségek kezeléséért. Az elmúlt napokban ez a jellemzője jelentette nekem a legnagyobb segítséget! Lehet, hogy ritkán beszélünk vagy nem az élet nagy dolgairól beszélünk, de ahogy a munkájában, úgy a nehéz helyzetekben is felvállalja a rendcsináló szerepét, fejet hajt mások akaratának a cél érdekében, nem bosszantja magát azon, ha újból és újból keresztbe tesznek neki, ő csak megy tovább a célért. Én nem tudom ennyire elfogadni az emberek „hülyeségeit” és bár nem örülök neki, hogy felvállalja ezt a szerepet, mert tudom, hogy ez neki se könnyű, de ezért nagyon-nagyon hálás vagyok neki!

Ez lenne-e minden? Biztos nem…. Nekem most per pillanat ezek azok a pontok amik a legfontosabbak!

KÖSZÖNÖM, HOGY VAGY NEKEM!