Régi nyaralások 8/30
Óóóóóó igen. Ez egy igen kedves téma. A régi nyaralások olyan szép emlékek, így messziről, hogy azt el se tudom mondani. Elég talán annyit mondanom, hogy minden évben az az egyik legszebb nap amikor elmegyek arra a helyre ahol régen nyaraltunk. Ez a hely a balatonkenesei honvéd üdülő. Ez egy olyan üdülő ahol a honvédségi alkalmazottak és katonák nyaralhattak. Ezáltal egy valamennyire zártabb közösség volt, de ugye ha arra gondolunk, hogy mennyien dolgozhatnak ilyen szerepben akkor nem kérdés, hogy mindig sokan voltak. Ez a strand, nem egy olyan Beach House feeling, hanem gey kicsit erdős (talán tölgyes) rész, apró szállodákkal, egy kastélyszerű épülettel ahol egy családnak megvan minden ami a nyaraláshoz kell. Sok szép emlékem származik. Becsukom a szemem még most is látom a kis kikötőt ahol a régi vizibiciklik állnak és sneciket lehet horgászni. Emlékszem arra az estére amikor szüleim legnagyobb „örömére” horgásztunk, méghozzá éjszaka. Az eredményekről csak annyit, hogy a damil összekeveredett és még apuba bele is akadt a horog. Az unokatesók is sokszor jöttek le és arra nagyon emlékszem, hogy itt nem nagyon volt rossz idő. 🙂
Ami szomorú volt, hogy mindig tudtam mikor van vége a nyárnak. Amikor Keneséről elindultunk vonattal és bementünk az alagútba akkor mégláttam a balatont, de utána vége volt. Az alagútból kijövet már vége volt mindennek. Ez mindig kicsit szomorú volt, de azért igazából sose bánkódtam miatta.
Egy másik kedves hely, ahol nem sokat voltunk, de azért imádtam Sikonda volt, a tóval az esti sétákkal, a nagy túrával Pécsre… Ezeket sose feledi az ember. Nomeg az itt töltött éveknek az emlékét örzi a Sikonda Titka nevű kaja. Imádom.
És végszóként még Mátraszentimre, ahol szintén nem sokszor voltunk, de örült jó túrák voltak, itt már jobban volt társaság is, mert néha voltak velem egykorú gyerekek is.
Imádtam a gyerekkori nyaralásokat és ilyenkor visszagondolva jövök rá, hogy a szüleim is miért mesélnek olyan lelkesen a gyerekkoruk nyaralásairól… 🙂