Ritkán van ilyen, de ma összejött… Egy fárasztó nap végén a melóban már épp vége volt a napnak amikor ettem egy banánt és elfelejtettem mindent a világról, lényegében azt se tudtam, hogy hol vagyok… aztán jött egy kolléga (hívjuk J-nek) aki megkérdezte volt-e valami érdekes… én meg csak annyit bírtam mondani, hogy „Ettem egy banánt”… […]
Van egy srác a tréningen akinél valószínűleg nemzeti szokás, hogy nem fújják ki az orrukat, hanem amolyan csiki-csukit jatszanak vele, ami nem is zavarna, ha nem lenne hangos és végezné a műveletet 20 másodpercenként. Bocs ez undi volt, de 1 óra telt el a napból és az már fáj annyira, hogy leírjam… 🙂
© schmici.com. Örök segítőm a WordPress. A sablont DePo Skinny Theme adta.