Igazából idén eddig kb többet voltak itthon a gyerekek, mint oviba vagy bölcsibe, ami kicsit bosszantó, mert lényegében néha olyan, mintha nem is járnának… de ha belegondolok, hogy mások – akár ismerősök is – meghallnak covidban… Akkor inkább legyenek itthon és hálás vagyok!
Helszín Budapest. Ülsz az autódban egy utcai parkolóban, éppen indulnál, egyszercsak odalép valaki.
Ő: Jó napot.
Én: Jó napot.
Ő: Maga épp indul?
Én: Igen.
Ő: Megvárná míg átparkolok ide gyorsan, mert nagyon messze tudtam megállni, egy fekete KIA-val leszek. 2 perc.
Én: Oké, várom.
Ő: Hálásan köszönöm. Viszlát.
Vársz… Jönnek mennek az autók. 2-3 perc múlva jön egy autó aki rád villant, látod a tolató kamerából, hogy sötét nagy autó. Kiállsz, beengeded… Elégedett vagy, hogy segítettél valakinek…
Majd látod, hogy ez egy sötétkék Ford Kuga… Hát ennyit arról, hogy segítsünk másoknak… 🙁
Ezúton is bocsánat az ismeretlentől.
Egyik nap pont ez a szám ment mikor a gyerek pancsoltak… nem kicsit nagyon… Úgy pacsáltak, hogy tényleg elpakoltam amit lehetett. Semmi rosszat nem tettek, egyszerüen élvezték az életet, a pillanatot. Nagyon jó volt őket látni. Azt hiszem ez egy örök emlék marad.