Nem is tudtam…
Nem is tudtam, hogy hogy adott ember milyen rövid idő alatt milyen nagy hatást tud gyakorolni. Nemrég egy olyan helyen voltunk ahol a szomszéd régen egy külföldi úriember volt, hívjuk csak Alfonznak. Alfonozot maximum 5 éven keresztül láttam évente átlag 1 hetet, vagy még annyit sem. Még Alfonz maga volt egy apró jelenség az életben. Alig tudtuk megérteni egymás, mert nem ugyanazt a nyelvet beszéltük, vagyis beszéltünk mindig valahogyan, de hogy mennyire értettük meg egymást az néha kérdéses volt. Most pedig, hogy Alfonz nincs már velünk már tudom, hogy bár keveset találkoztunk személyesen, mégis az életvitele, a pozitív gondolatai, a mindennapi működése nagy hatással volt rám.
Ez nem azt jelenti, hogy ő volt az Isten, egyszerűen csak annyit jelent, mint amikor valakit meglátsz az utcán és (nemtől függetlenül) megragad az arca egy életre vagy éppen az amit abban a pillanatban éreztél. Alfonzzal is lényegében éppenhogy megláttuk egymást az életünk útján és nem is igazán ismertük egymást, de bennem nagyon mély nyomot hagyott. Tanultam tőle játékot, ismertem meg zenét, jó bort, hazaszeretetett, nyugalmat.
Olyan apró részét ismertem meg a világának és oly keveset éltünk át együtt, hogy nem is lehet azt mondani, hogy tényleg ismertük egymást, de a hatása nagyon mélyen megfogott.
Szomorú belegondolni, hogy nem is tudom, hogy mikor láttam utoljára, de valószínűleg azért nem is fontos, mert nem az volt a cél, hogy mindig egymást lássuk, hanem amikor együtt töltöttük az időt, akkor az nagy hatással volt rám. Most pedig nincs itt, most még jobban értékelem azt az időt. Sosem felejtem amit kaptam.
Köszönöm Neked Alfonz! Nyugodj békében!