Milyen egyszerű a siker?
Vannak alkalmak, amikor megtervezem a céjlaimat, jól levezetem, hogy mit fogok csinálni és hogyan. A legtöbb esetben ezeket le is követem és elérem a céljaimat. Néha viszont vagy közbejön valami (egy kifogás) vagy csak egyszerűen mást veszek előre prioritásnak. Végül ott tartunk, hogy a határidő közeleg, a céllal meg semmit sem foglalkoztam.
Aztán jön a változás. Eldöntöm, hogy most márpedig fogok foglalkozni a célommal. Ez ugye sokszor már az utolsó pillanat. Így volt ez a Velencei tó körbetekerésével is, mint céllal. A cél, hogy körbetekerjem 1 nap alatt, otthonról, kerékpárral. A határidő: 2017-09-30. Januárban megbeszéltük Mucikával, hogy majd együtt tekerünk, majd várandós lett. Majd megbeszéltük, hogy bringát kapok születésnapomra, amit végül elintéztünk júniusban. Majd…. nagy csönd. A nyár alatt 2x ültem a bringán (azon kívül, hogy hazavittem és a boltnál kipróbáltam), összesen 10 km-t megtéve.
Majd jött a szeptember, amikor már terveztem, hogy akkor meg kéne csinálni, haladjunk. Valahogy nem jött össze. Majd jött a szeptember 28. Ok. 30.-án körbetekerem és kész. 30.-a reggel elindultam, küzdöttem, majd a Pákozdi Emlékműnél kiderült, hogy az út negyedét megtettem és még csak 45 perc telt el. Szuper! Akkor ezt már csak-csak megcsinálom. Onnantól kezdve (a Kisfaludi dombig) jól ment az egész. A végén kicsit már megfáradtam, de ahogy haladtam előre, úgy egyre jobban azt éreztem, hogy akár még 3 órán belül hazaérhetek… És igen. A Kisfaludi emelkedőn tett „séta” után, 12:00-kor, pontosan 2:59 per alatt befutottam.
Miért fontos ez? Szerintem több, mint 3 órát foglalkoztam a tervezéssel, álmodozással, ahelyett, hogy haladtam volna és aggódtam hogy mi kell hozzá és nem fog menni.
Neki kell állni és csinálni. Amikor meg alakítani kell rajta, akkor alakítunk! 🙂
Kitartást Mindenkinek a céljaihoz! 🙂