schmici.com Csak egy életünk van, s az hamar elszalad, ám mit szeretve tettünk az örökre megmarad!

Visszatérés

Elmúlt, több mint 3 hónap, azóta megjártam ismét Romániát, Mucika volt Amerikában, beköltöztünk, megküzdöttük az utolsó hónapot az építkezésben, ami elég húzós volt és még volt sok minden más… de hol is tartunk?

Szóval az építkezés vége tényleg nagyon nehéz volt. Gondoltam, hogy sok dolgot kell szervezni, de azt nem, hogy ilyen sok embernek ennyire “fogni kell a kezét”. De ugye a célért mindent. Az elmúlt 2,5 hónapban lényegében az e-mail-ben és munkában is alig-alig tudtam követni, hogy mit kéne csinálni. Most karácsony után érzem magam egy kicsit feltöltődve, hogy újra tudok foglalkozni a dolgommal és a következő héten remélhetőleg elintézek pár dolgot ami már nagyon régen várat magára. Voltak alkalmak amikor hetekig csak azzal foglalkoztam amivel üldöztek. Így a kis privát oldalra sem jutott semmi idő, csak gyűjtögettem, hogy mi is volt említésre méltó.

Közben Mucika kapott fogszabályzót és harapásemelőt, amitől végül meg is szabadult! Szóval ha eddig unatkoztunk volna…. 🙂

Ami nagyon nehéz volt az az volt amikor elmentem Romániába, megjöttem (péntek este 9-kor), Mucika pedig szombat reggel 6-kor elment Amerikába, több, mint 2 hétre. Kapcsolatilag nagyon jól kezeltük, de míg nem voltunk együtt kb. azt éreztem, hogy se éjjelem se nappalom nincs, mindig csak csináltam valamire és próbáltam haladni, így mire megjött Mucika addigra már alig voltam magamnál, de vele visszatért minden a boldog kerékvágásba. Most már csak az hiányzik, hogy megnézegessük Mucika Amerikai fotóit.

Aztán mikor megjött Mucika hétfőn addigra szerencsére sikerült jól haladni a háznál, így szombaton (november 29) végre beköltöztünk. Végre! 🙂 A cél! Igen. Megtörtént. Azóta mindig próbálunk 1-1 dolgot intézni, de még nincs vége, viszont már itt vagyunk! 🙂

A Karácsony pedig nagyon jól telik, de erről majd később. I’m back! 🙂