schmici.com Csak az vesztes aki feladja! Én HARCOS VAGYOK!

Időről Időre / 500

Fúú… hogy is kezdjem… Az ember baromi sok filmet néz, van amit sokszor megnéz, illetve van amit már csak nyűgből néz az ember. Egy bizonyos életkor után eljutunk odáig, hogy már nem nézünk meg minden filmet. Az ember rájön, hogy csak az idejét szúrja el velük. Aztán jönnek a sorozatok amiket megszeretünk, de 5-6 alkalommal megnézni egy sorozatot is felesleges… Szóval egy kicsit kiábrándító a film helyzet mostanában. De amikor végre talál az ember egy olyan filmet aminek mondani valója is van, akkor felpezsdül egy kicsit és bízik benne hogy ez nem is lehetetlen. De néha még az is elég, ha valami nagyszabású film, mint mondjuk az Avatar vagy a Wall Street Farkasa. Akkor úgy megnyugszunk, hogy igen, vannak még jó filmek.

Ezek után elkezdesz nézni egy angol filmet, amiben valami vörös hajú srác játssza a főszerepet… Az 5. percben, az apja betolja, hogy a srác időutazó… Húúú, na ez megint egy hosszú este lesz… Nem akarom. Talán aludni kéne??? NEEEEE

Srác időutazik egyet, majd megcsókol egy lányt… Hurra, micsoda meglepetés… Köszi a kreativitást. Aztán egyszer csak történik valami… jönnek a tanulságok. Az apa aki szintén időutazó nem gazdag… Miért is nem? Mert nem ez az élet célja! Na ok, de akkor csajozás. A srác megpróbál felcsípni valami ismerős lányt… nem megy. Gyerünk időutazzunk, újra meg újra. Végül jön az első komoly tanulság. „Aki nem akar szeretni Téged az nem fog szeretni Téged”, mindig csak kifogás lesz… Logikus, érdekes. Na végre egy hozzáadott érték.

Aztán a srác megtalálja az igazit… Jippijé! De önfeláldozó és visszamegy az időben, hogy segítsen máson. Ergo az igazit bukta… Ekkor már érződik, hogy az időutazás sem megoldás mindenre, mert nem lehetsz egyszerre 2 helyen… Ekkor kiderül, hogy a srác kitartó, nem is kicsit. Eddig nem is volt igazán sok humor a filmben, de szórakoztató volt. Ekkor aztán jött egy kis fordulat, a srác a saját érdekében kezdi el használni az időutazást és addig alakítja az első közös estét amíg tökéletes nem lesz. Végül is valahol érthető, mert tényleg érződik már ekkor, hogy ő a nagy Ő…. De bakker, eltelt kb 30 perc a filmből, mi lesz ezután?

Mutatják, hogy élnek boldogan, a srác nem használja pénzszerzésre az időutazást és jön egy olyan jelenet ahol lényegében az idő múlását jelzik… Hangulatos!

Mi lesz a bonyodalom? Nem tudom… De nem is várom… Aztán jön… Megjelenik ismét a szőke akibe először belezúgott, de nem szerette… És itt jön a csavar. Látni is akarja a csajt, de nem akar tőle mást… Na itt jöttem rá, hogy ez nem egy amerikai film. Mert elmegy a csajjal vacsorázni, nagyon bejön a csajnak és amikor jönne az alkalom, hogy megcsinálja… Akkor hazamegy és megkéri az élete szerelme kezét… Miért is? Mert ez nem egy amcsi film. Itt nem arról szól a történet, hogy használj ki minden lehetőséget és ne fájjon a fejed, hanem majd megoldod meg lehetsz a film végén romantikus… Ez egy angol film… Itt úriemberek élnek!

Na de ha megkéri a kezét élete szerelmének és lesz gyerekük akkor miért ilyen hosszú ez a film? Hát mert ennek mondanivalója van. És ahhoz idő kell.
Lényeg a lényeg, hogy azért lesz még 1-2 fordulat és látszik, hogy a család a legnagyobb érték… Segíts a testvérednek és tegyél mindent meg a családodért.
De mégis csak az időutazásról szól a film, így nem lövök le minden poént.
Nekem nagyon sok tanulságot hozott a film!
Az időutazás nem megoldás csak egy játékszer:

– Nem érdemes ezzel pénzt keresni, mert akkor nem az életed éled
– A szerelmedért mindent megtennél
– Ha jól gondolkodsz akkor inkább minden napot megélsz és nem hajszolod a legjobb megoldást
– Előbb-utóbb el kell tudni engedni aki elmegy.

Még friss az élmény, de egyre jobban úgy érzem, hogy ez volt életem eddigi legjobb filmje. Az ilyen filmek miatt érdemes TV-t nézni, nem pedig a tartalom nélküli akciófilmek vagy tinifilmek miatt. Ez az igazi érték és nem igazán értem, hogy miért „csak” 8,7 az értékelése a port-on… No sebaj, mindenki mást tekint értéknek… én ezt a filmet.

Amúgy egy gyors megjegyzés… Ez volt az 500. bejegyzésem a blogban. 🙂