Utazások 9/30
Na igen. Ha már nyaralások akkor lépjünk eggyel közelebb a mához, a „felnőttkori” utazásokhoz. Életemben először külföldön nyaralni Görögországban voltam Juditkával. Sose felejtem a buszutat amikor egész éjszakás zötykölődés közepén (mikor már éppen kezdett normálisabb lenni az út), Judit felébredt és megkérdezte, hogy tudom-e hol van a biztosításunk. Tudtam, hogy hol van. Az ágytól balra lévő könyvespolc felső sorában, a könyvek előtt. De ez akkor nem igazán volt hasznos információ. Igen, amikor először van az ember külföldön akkor az ilyenektől aggódik, de aztán előbb-utóbb rájön, hogy ezek nem nagy problémák. A biztosítás számával meg lehetett oldani a dolgot (amit könnyen megszereztünk). Sose felejtem amikor először voltam a tengernél. Nagyon imádtam a zsongást. Szintén ekkor volt még 2 dolog amit másnak nem is kell érteni:
– Mádresz-luku-mádresz… Kurva finom a fánk. 2-őt fizet, 1-et kap.
– Az előbb láttam egy hatalmas medúzát… gondoltam kifogom és idehozom… Ki is fogtam, de azátn kiderült, hogy csak egy szatyor 🙂
No mindegy. Szóval szerencsés voltam, hogy sokat utazhattam az életemben.
A munkahelyem is nagy lehetőségeket hozott nekem, többször voltam Németországban, Oroszországban és Amerikában. De eljutottam így vagy úgy, Angliába, Spanyolországba, Olaszországba, Franciaországba… szóval sok helyre. Nem panaszkodhatok. Talán a legérdekesebb mindig is Oroszország volt. Annyira másak az emberek, a nyelv és a kultúra. Sokszor az emberek negatívan gondolkodnak Oroszországról, de egy Német kollégám fogalmazta meg jól ezeket a véleményeket, amikor azt mondta, hogy Ő is ilyen elmaradottnak érzi Magyarországot. Ezzel akkor egy kicsit megbántot, de rájöttem, hogy tényleg mindenkinek az az alap ahol él és ha attól nagyon rosszabba vagy nagyon jobba kerül akkor észreveszi, de a saját környezetét fogadja el legtöbbször alapnak. Így voltam én is az Oroszokkal. Fura volt. Lehet arról beszélni, hogy volt akit kiutasítottak, mert 2 nappal korábban jött, mint mikortól a vízuma érvényes lett volna vagy a néni aki az utca közepén 10 rekesszel üzemeltetett üvegvisszaváltót vagy a romhalmazok mellett épített Promod boltot. Szóval érdekes volt.
Ezen kívül nagyon szerettem Amerikában. Nem azért mert azt gondolom, hogy ők az ideálisak, hanem mert ez volt az a hely ahol volt egy tényleges túravezetőm, aki tudta, hogy hova érdemes menni, mit kell megnézni mindenképp. Nagyon nagy kalandok voltak. Néhány emlék…. A Hooters Washingtonban, a Pentagon-nál lévő rendőrök vagy szimplán a Holocaust múzeum ahol szülővárosom neve is feltűnt. Sok megható és még több vicces emlékem származik innen. Ittatok már templomban sört? Vagy inkább úgy mondanám, hogy a templom volt a sörfőzde 🙂 Ja és persze itt lett Wayne-ből a második apám 🙂
Ha elindulni nem is szerettem soha sem, de az utazások mindig nagy élményt jelentettek! 🙂
Lehet, hogy egyszer majd még írok ezekről az emlékekről…