Kitartás kell!
Mindig mondják, hogy dolgokat elkezdeni a legnehezebb és bár az ember tudja és talán már meg is tapasztalta ennek az állításnak az igazságát mégis néha nagyon rá lehet döbbenni.
A héten elkezdtem futni. Nem kell semmi extrára gondolni. 10 percet futok, kb 1,8 km. Első nap meg akartam halni, nem kicsit… Nagyon. Ma pedig már egész jó volt, pedig csak negyedszer voltam, már csak egyszer sétáltam közben és elég lazán voltam. Nem gondoltam volna, hogy ekkora lehet a változás. Az életben általában kapkodok és türelmetlen vagyok. A futás talán az egyik olyan dolog amitől nem vártam sokat vagy talán semmit sem és elég jól rá tudom magam venni. Végre nincsenek célok és lehet, hogy pont emiatt de jobban is teljesítek, mint vártam volna. Máskor sokszor a lehetőséget gyorsan túlmisztifikálom és emiatt elvárás vagy ami talán még rosszabb kényszer lesz belőle (több dologgal is így vagyok…). A futás viszont nagyon jó. Sose voltam még ennyire határozott sport terén, pedig még csak egy hét telt el (talán jellemez is, hogy mennyire vagyok sportos). Lehet, hogy megvan a hobbi amit kerestem? Ez azért még korai lenne, de egyelőre élvezem:)
Ez talán megmutatja nekem, hogy nem kell mindent túl komolyan venni, mert akkor nagyon erőltetett lesz az egész. Tudom, hogy a munkában ettől még nagyon messze vagyok, de legalább már van egy dolog amit kötelezettség nélkül csinálok(és megterhelő)!:)
MOST JÓ!:)